Kajászó csak példa, de nagyon fontos, hogy lásd, koránt sem maga-magában áll!

Maffiakormányzás pályázati labirintusa

2013.04.29. 13:35 Szabó Rebeka

Agrárpolitikusként számítottam rá, hogy számos nehézséggel kell majd megküzdenem, hiszen egyrészt a mezőgazdaság a magyar parlamentben elég férfias témának számít (a mezőgazdasági bizottságban én voltam az egyetlen nő), másrészt a magyar mezőgazdaság helyzete napról napra bővítendő tudást kíván. Azt azonban távolról sem gondoltam volna, hogy szakpolitizálás helyett időm jelentős részét a Fidesz kormány korrupciós ügyeivel, a földügyek körüli visszaélések felderítésével és kommunikálásával fogom tölteni. Mostanra persze már szinte semmin sem lepődöm meg.

Vagy mégis. A Nemzeti Földalapkezelő (NFA) földbérlet ügyekkel kapcsolatos lépései és kommunikációja mindig tartogatnak újdonságokat. Miközben próbálom kibogozni a szálakat, egyre inkább testközelből érzem, amit sokan tapasztalhatnak nap mint nap: az állami intézmények hülyének nézik az állampolgárokat, és a rájuk vonatkozó határidőket nem betartva, hozzá nem értésből vagy tudatosan nem adják meg azokat az információkat, amelyekre az érintetteknek szükségük volna.

Nézzük, hogyan működik a megvetés és lenézés pályázási rendszere. A kajászói gazdák ügye már többször bejárta a sajtót: ők voltak azok, akik először hangosan tiltakoztak amiatt, hogy a saját falujuk határában az állami földek pályázata során egy négyzetméter földhöz sem jutottak. Ráadásul az egyik nyertes, Kiss Árpád a törvényben megengedett 6000 aranykorona (AK) értékű földnél többet nyert el. Mivel ez egy másik földrészlet esetében már a pályázat visszavonását eredményezte, itt is hasonló kérelemmel fordultak a kisemmizett gazdák az NFA-hoz (ezt később én is kértem). Mivel választ nem kaptak, megtörtént az első szimbolikus földfoglalás, a gazdák tavaly októberben beleszántottak a 6000 AK-t meghaladó földrészletbe (az eseményen én is ott voltam).

Ezt még egy akció követte, de az NFA csak fenyegette a gazdákat, a 6000 aranykorona problémára nem reagált, a pályázatot nem vonta vissza. A tél folyamán azonban a gazdák azt vették észre, hogy a kérdéses, mintegy 64 hektáros földdarabot földmérő karókkal leválasztották a teljes földrészletről.

Mégis helyt adhattak a panaszuknak? - merült fel bennük a kérdés, ezért április elején bementek az NFA Fejér megyei területi irodájába, hogy megkérdezzék, ki most a használója a 0122/1 helyrajzi számú földnek. Erre egyébként minden állampolgárnak joga van, mivel a Nemzeti Földalapról szóló 2010-es törvény szerint az NFA-val szerződő fél neve és címe közérdekből nyilvános adatnak számít. A gazdák Kutasi István osztályvezetővel beszéltek, akinek „nem állt módjában” tájékoztatást adni. (Érdekes, amikor én a bábonymegyeri gazdák ügyében bementem a Kaposvári NFA irodába, ott szépen felsorolták nekem az összes bérlő nevét.)

Ezért én is felhívtam az NFA irodát, hátha nekem megmondják, ki használja azt a földrészletet. A termőföld nyilvántartási referens hölgy azt mondta, ilyen hirtelen szóban nem tudja megmondani, de írjam meg a kérdést e-mailben, és majd úgy elküldik a választ. Megírtam, majdnem két hete, válasz persze nem jött.  Múlt pénteken a kajászói gazdáknak végül elegük lett a várakozásból és a kimért, 6000 aranykoronán felüli földrészlet egy részét bevetették.

No, erre persze felgyorsultak az események. Az NFA kiadott egy közleményt, amelyben azt írják, hogy az aranykorona értéktöbblet miatt ezt a részt az NFA kimérette és tavaly november óta saját maga  a földhasználó. Azt is írják, hogy közben „jó gazda módjára” megbízási szerződéssel használatba adták valakinek. A sajtóközlemény kiadása mellett persze biztonsági őröket is küldtek a területre. Az NFA közleményében foglalt állításokat a Gazdatanácsok Szövetsége tételesen cáfolta, és én is furcsa ellentmondásokat tapasztaltam. Ugyanis pont a közlemény kiadásának másnapján, április 24-én bent jártam az NFA-nál pályázatokat nézni, és alaposan átnéztem a Kiss Árpáddal kötött  eredeti szerződést is, amelyen nem találtam semmilyen jelzést vagy módosítást arról, hogy az általa pályázaton elnyert és így 20 évre kibérelt terület a kérdéses 64 hektárral kisebb lenne. Ez elég meglepő annak fényében, hogy az NFA szerint tavaly november óta az NFA használja a Kiss Árpád bérleményéből elválasztott 64 hektáros darabot.

Mivel a központi NFA irodában a pályázati dokumentáció biztosításán felül senki semmilyen kérdésemre nem válaszolhat (kivéve az NFA elnökét, aki viszont nyilván bokros teendői miatt sosem válaszol), másnap (április 25-én) megint megpróbáltam telefonon érdeklődni a Fejér megyei NFA irodában a kérdéses földrészlet használója iránt (hiszen a közleményben az állt, hogy jó gazda módjára valakivel már szerződtek). A termőföld nyilvántartási referens hölgy, akivel két hete beszéltem és leveleztem, arról próbált meggyőzni, hogy várjak türelemmel, majd biztosan válaszolnak a két hete írt levelemre. Miután jeleztem, hogy egy egymondatos válaszért nekem ez kicsit hosszú várakozási időnek tűnik, azt mondta, hogy most nem tud válaszolni, mert ügyfél van nála. Félóra múlva visszahívtam tehát, mire közölte, hogy nekem csak és kizárólag az NFA elnöke adhat felvilágosítást. Enyhe türelmetlenséggel próbáltam értésére adni, hogy minden magyar állampolgárnak törvényben előírt joga megtudni, ki a használója egy állami földrészletnek, és ezzel nyilván nem hívogathatja mindenki az NFA elnökét. A hölgy erre is csak azt ismételgette, hogy velem csak az NFA elnöke beszélhet. Még pár percig próbálkoztam, de beláttam, hogy nem az érvelésem hibás, a hölgy nyilván felsőbb utasítás miatt hallgat. Írtam tehát egy levelet az NFA titkárságára, hogy szeretném megtekinteni a kérdéses földrészletre vonatkozó dokumentációt. Holnapra, azaz április 30-ra kaptam időpontot (mivel a kérdéses dokumentumokat addigra tudják felhozatni a területi irodából…. vagyis mégis ott voltak a szerződések, milyen meglepő), a fejleményekről természetesen beszámolok majd.

A történetből számomra az derül ki, hogy az NFA mindent megtesz annak érdekében, hogy a kajászói gazdák ne juthassanak földhöz. A korrekt eljárás ugyanis az lett volna, hogy a 6000 aranykorona túllépése miatt visszavonják a pályázatot és újat írnak ki, amelyen minden helyi gazda újra indulhat. Az, hogy a gazdálkodók tiltakozására csak hallgatnak vagy vádaskodnak, majd titokban leválasztják a föld egy részét, amelyre a gazdák újabb tiltakozó akciója után próbálnak telefonon gyorsan bérlőt keresni (!), miközben visszatartják a közérdekből nyilvános információkat, távolról sem nevezhető az NFA törvényben előírt feladatai teljesítésének. Nekem az a benyomásom, hogy az NFA az igazságtalan és átláthatatlan földpályázatok során kisemmizett, és ezért tiltakozó gazdákkal szembeni bosszú eszköze lett (hasonló eset történt a Bábonymegyeri gazdákkal is, erről később írok majd).

Ez pedig már a maffiakormányzás esete.