Már nem a vidék fejlesztése, hanem a megmentése és feltámasztása a kérdés

A MAGYAR VIDÉK FELTÁMASZTÁSA

vidékfejlesztési és mezőgazdasági szakmai konferenciára és a magyar vidék termékeinek bemutatójára

2014 február 21-én 08:00 – 18:00

Balaton Színház, Keszthely, Fő tér 3

Gazdatanácsok Szövetsége Sajtószolgálat
ui: Dr. Boór Ferenc előadásának előzetes kivonata a konferencia programja után itt olvasható

Dr. Boór Ferenc – Dr. Nagy Bálint
Az önkormányzatiság és a közbirtokosság szerepe a vidék feltámasztásában

"Ha nincs földet művelni akaró ember, akkor nincs magyar falu.
Ha nincs magyar falu, akkor nincs magyar vidék.
Ha nincs magyar vidék, akkor nincs magyar nemzet.
Ha nincs magyar nemzet, akkor nincs Magyarország."
(Részlet a Lánchíd Rádió 2013.01.06.-i Kulissza műsorában elhangzottakból)

Bizonyított statisztikai tény, hogy a városi lakosság megközelítőleg 3, de legfeljebb 5 generáció alatt felemészti önmagát, azaz minden városi család azzal számolhat, hogy átlagosan a 3. generációval kihal.

A XX század második felétől egyre diktatórikusabban tört uralomra a városi létforma. A város – központosított, mesterségesen kiszolgáltatott helyzetében – mindent és mindenkit legyőzni akaró, a pénzt, mint „mindenhatót” szolgáló, emberfaló létformává vált, s az őt évezredeken át „friss vérrel” ellátó, természetbe illeszkedő és termékeny, családi, kölcsönösségi és hitközségi kötelékekkel összefonódott falusi létformákat kolhoz közösséggé kényszerítette. A nagyvárosi lét – a történelmi tapasztalatokban gyökerező, utolsó természettisztelő társadalmi-gazdasági közösségek szétrombolásával – a magyar vidéket szociális teherré váló, terméketlen, fogyasztói perifériává degradálta. Ezzel tovább súlyosbította az egész nemzet civilizációs elöregedésének népesedési meddőséget okozó folyamatát.

Miközben hazánk magyar lakossága azzal a vízióval néz szembe, hogy 2020-2025-re kisebbségbe kerül saját hazájában, hogyan lehetséges, hogy a nemzettesttől elszakított Székelyföld magyarsága idegenné tett környezetében is nemcsak, hogy fennmaradni volt képes, de minden nemzetközi támogatás nélkül harcolja ki hamarosan elveszejtett önrendelkezését?! Minek köszönhető ez?

„A székek között is csak mellérendeltségi, jó szomszédi viszony van. (…) Feles falu: Közös vagyon, legyen az erdő, tó, folyórész, védművek (szorosok, várak, stb.) kezelésére összeálló falvakat feles-faluknak nevezték. Jogi személyisége, döntési joga volt, de a végrehajtás a falvakra hárult. Ez a tulajdonforma élő kövület volt. (…) Ezeket a falvakat feles (megjegyzés: több fél esetén harmados, negyedes, … tizedes) falvaknak nevezték. Ma úgy mondhatnánk, hogy üzletfelek, sőt, üzlettársak voltak. Mint amikor több cég létrehoz egy holding társaságot.” (Részlet Barabási László Székely rendtartás című művéből.)

Ha elszakított székely testvéreinkkel beszélgetünk ma arról, hogy mi az, aminek leginkább köszönhető fennmaradásuk, akkor hamar rálelhetünk az egyik legfontosabb sajátosságra, melynek itthon nyoma sem maradt: a magántulajdonú, az önkormányzati, állami tulajdonú és közbirtokosságban hasznosított földterületek megoszlása máig arányosan egyharmad-egyharmad. A közbirtokossági viszonyok fontosságát az önkormányzatiságban már hangsúlyoznunk sem kell, különösen nem lélektanilag.

Napjaink elvárosiasodó nagybirtokos, „dzsentri” vállalkozó szemléletű mezőgazdasági üzemszabályozása és támogatási rendszere

-        a vidék fennmaradását biztosító családi és közbirtokossági, intézményi és egyházközösségi vagyon társadalmasításával;

-        a vidék népművelés felfogású gyermek és felnőtt oktatási és hagyományőrző iskoláinak és központjainak állami, elit oktató iparrá degradálásával;

-        a keresztyén erkölcsöt hordozó egyházi hitélet szétrombolásával;

-        ezeréves tapasztalatok alapján kialakult verbális, falubírói önkormányzati rendszerének felszámolásával;

-        a családi kötelékek szétszakításával és liberalizálásával;

-        termelési folyamatainak iparosításával

az önfenntartó falvakat állami irányításba kényszerített, létfontosságú állami szolgáltatási egységeitől megfosztott településekké jellegtelenítette.

A vidék újraélesztésének előfeltétele elrabolt közvagyonának reprivatizációja, megfelelő földterület közhasználata népművelés jellegű, hagyományalapú iskolaközpontokkal. A családi kisgazda és törpebirtokos tömegnek halaszthatatlanul meg kell szerveznie saját érdekvédelmi szövetségét, sőt ha kell saját kamaráját, külön ökotermesztési tagozattal.

Avagy, ahogy megboldogult Rácz Sándor, ’56 hőse, a földvédő mozgalom néhai elnöke utolsó közéleti beszédében Kajászón, a Szolidaritási Nagygyűlésen fogalmazott:

 „Az önkormányzat attól önkormányzat, hogy önmagát fenntartja! … ezt az ügyet, Nektek, a szántó, vető, földművelő népnek kell rendezni ahhoz, hogy emberi tisztességgel újra magyar életet lehessen teremteni a rónán!”

Kajászón, 2013 Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a Rácz Sándor által kijelölt küldetést teljesítendő és a székely székek mintájára alakult meg a Gazdatanácsok Szövetsége.