Aki pofázik, megdöglik? Gazdakörök harca az állami földekért
Fenyegető feliratot mázoltak kapujára annak a bábonymegyeri gazdának, aki az agrárkamarai választások lebonyolítását kifogásolta. Ő is állami földet szeretne helyben, de a környéket már mások is kiszemelték maguknak.
Mik ezek?
„Ha pofáztok, megdögletek” – ez a felirat fogadta a kapuján szerda reggel a bábonymegyeri Gál Ferencet. Ő az a főállású őstermelő, aki falubéli gazdatársával, Horváth Jánossal együtt panaszt tett a megyei agrárkamrai választás miatt azt kifogásolva, hogy a meghirdetett elvekkel ellentétben nem alulról építkezik. Ők
ketten tettek csak panaszt, mégis nagyon zavarhatnak egyes köröket, ha
szerda reggelre ilyen fenyegető felirattal pingálták ki a
szarvasmarhákat tenyésztő faluszéli gazda kapuját.
– Ó, már régóta a bögyében vagyunk a térségbeli nagygazdáknak – fogadott Gál Ferenc.
– Az a baj velünk, hogy helyben lakó, állatokat tartó gazdaként mi is
szeretnénk földhöz jutni a meghirdetett állami területekből. Ez zavar
bizonyos köröket, azokat, akik rá akarják tenni a kezüket az egész
környék ilyen földjeire. Megmondták, hogy maradjunk szépen csendben,
majd ők megkapják ezeket az állami földeket, azután mi se járunk
rosszul, majd jut valami nekünk is belőle. Mi azonban ebből nem kértünk.
Azért tartottam meg az üszőimet, mert hittem benne: valóban a helyben
lakó, helyben termelő, állatokat tartó kis családi gazdaságokat
részesítik előnyben. Azokat a földeket, amelyeken évek óta
gazdálkodtunk, kértük további használatra, de nem adták, azt mondták,
pályázzuk meg. Megpályáztuk, de azóta semmi...
– Az
eredményhirdetésre megszabott határidő már régen lejárt, alighanem hiába
várunk, egyébként már ősszel, amikor a tarlóra hajtottuk az állatokat
és emiatt feljelentettek bennünket, akik akkor kiszálltak a hivatalos
szervektől, megmondták: nem adják oda pályázatra ezeket a földeket –
állította Horváth János, akinek a 11 éves fia országos
szántóversenyen negyedik lett, arra számított a család, hogy földhöz
jutva nyugodtan gazdálkodhatnak. – A „nagyok” azonban megkapták
úgynevezett kényszerhasználatra. Ahogyan Ángyán József is mondta,
ez a legújabb taktika, a kényszerhasználat, mert már csak ha a
telephelye itt van, jogosult rá. Arra is kíváncsiak lennénk: annak
ellenére, hogy soha sem művelték ezeket a földeket, megkapják-e még az
állami támogatást is? Mi folyik ebben az országban, szabad rablás?
Gál Ferenc
szerint az emlegetett, cégekbe tömörült nagygazdák már korábban is
értésükre adták: ne nagyon ugráljanak, mint a Lepsény-környéki gazdák,
vagy a kajászói földfoglalók... – Márpedig mi nem hagyjuk magunkat, ez a
fenyegető felirat sem tántorít el bennünket, sőt... Somi és nyimi
gazdákkal szövetkezve beléptünk a gazdatanácsok szervezetébe és a
családi gazdaságok szövetségébe is. Azt szeretnénk, ha beleszólásuk
lenne a helyi gazdáknak abba, hogy kik jutnak bérlethez,
földtulajdonhoz. A jelenlegi állás szerint a törvény erre lehetőséget
biztosít az ilyen szervezeteknek.
– Csakhogy öltönyös urak már
járják a vidéket, zavart keltve, valamiféle ellenszervezet részére
gyűjtve az aláírásokat, azért, hogy gyengítsenek bennünket – toldotta
meg Horváth János. Mindkét bábonymegyeri gazda eltökélt: azt mondják, a kajászóihoz hasonló földfoglaló akciótól sem riadnak vissza,
„vérünket adjuk a földért, mert már csak ez a kincse maradt meg az
országnak, ha nem hallatjuk a szavunkat, akkor néhány, pénzzel és
kapcsolatokkal bíró emberé lesz a föld, s majd ezek az új földesurak
mondják meg, mit tehet a kisember, kuss lesz neki, ahogyan a felirat is
szól, ha pofázik, megdöglik...”
A bábonyi gazdák úgy vélik,
szemfényvesztés az agrárkamarai választás is, mert hiába állítják, nem
alulról szerveződik, ott is az emlegetett nagyok tolják magukat előre, s
választatják meg magukat úgy, hogy a kistermelőknek fogalmuk sincsen,
kik és mikor is szavaztak rájuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése