Válasz a kérdésre: "Mit tesz a Gazdatanácsok Szövetsége?"
Sokan abból indulnak ki, hogy van-e országos botrány, hír, aminek szereplője az a valaki, akiről tudni szeretnének valamit. Vagy ha tudnak is valamit, azonban ilyen országos hír nincs, azaz ha nem említi a keresett nevet a "közszolgálati" valami, akkor időnként azt kérdezik, hogy "mit tesz?", "tesz egyáltalán valamit?", "létezik?".
Minthogy azon érdeklődőktől, akik csak mostanában veszik észre, hogy a magyar föld kérdésében történik valami, valami nem is akármi, kaptunk is néhány levelet, amelyben az országos hírekből kiindulva éppen azután érdeklődnek, hogy a Gazdatanácsok Szövetsége létezik-e és tesz-e valamit, válaszként most két levelet osztunk meg Önökkel (aztán jelentkezünk még továbbiakkal is).
Két levelet, amelyek közül;
az első azokat érinti, akik a Gazdatanácsok Szövetségétől kértek segítséget nem egy olyan ügy miatt, amire azt lehet mondani, hogy tegnapi, hanem már egy évek óta húzódó, elképesztően kicsinyes hatalom-politikai ügyben, ahol a bürokrácia útvesztőjében kísérelnek meg néhány bábonymegyeri földtulajdonost kisemmizni; míg
a második levél azonban már minden gazdát érint. Mindenkit, akit a Nemzeti Agrárkamara "múltidéző" vagy "múltat is megcsúfoló" eljárással véghezvitt kötelező tagságra épített szervezetépítése és felsőszintű jogokkal történő felruházása, a felső szinteken nem éppen csekély ellátmányozása érint. Hangsúlyozzuk tehát, hogy mindenkit.
A két levelet pedig azzal bocsájtjuk közre, hogy tudjanak róla és minden Gazdatanácsok Szövetsége tag és még - ki tudja, miért, de - nem tag gazdálkodónak adjanak is tovább, hogy
IGEN, A GAZDATANÁCSOK SZÖVETSÉGE LÉTEZIK, MŰKÖDIK ÉS TESZI A DOLGÁT,
amíg van legalább két gazda és Gazdatanács, akik nemcsak várják a
megoldást, hanem azért tesznek is, azaz kérik, sőt követelik azt, amit
megígértek, sőt, máig is ígérnek nekik azok, akik, amit ma is ígérnek, kétharmados
többségben lévén, azonnal tejesíthetnének is!
Mi tesszük a dolgunk, nem is akárhogyan és nem is akármennyit. Azonban engedjék meg, hogy mi is kérdezzünk valamit, hogy mi is üzenjünk a többieknek, a több, mint kétezer településen éldegélőknek, hogy ők mit tesznek azért, hogy jogaik is legyenek, ne csak kötelességeik? Nem csak önmagukért, hanem a családi, kis és közepes gazdálkodókért? Mi továbbra is csak ezt az egyet üzenjük:
Ne várjanak arra, hogy Önök helyett alakítsanak mások valamit, majd másoknak adják, ahogy eddig is, a jogokat és lehetőségeket is!
A Gazdatanácsok Szövetsége pontosan annyit tesz és annyira eredményesen, amennyire Önök, gazdák önmagukat - természetes jó magyar emberekként - komolyan is veszik. Velünk, Önök nem fognak választást nyerni, ha végre elhiszik, hogy a négyévenkénti országos hatalom sem több, mint a döntési avagy vétó jog, a mindennapi és helybéli! Önök együtt nem a "vasárnapit", hanem a mindennapit követelhetik!
Tisztelettel:
Gazdatanácsok Szövetsége titkársága
Első levél
Tisztelt Miniszterelnök
Helyettes Úr!
2013. szeptember 17-én
írtam először Paksi István és 10 társa ügyében Önnek, hogy segítsen megoldani a
bürokrácia által megoldhatatlannak mondott helyzetet.
A megoldás azonban még
mindig nem született meg, legutóbb március 12-én írta Simon Attila helyettes
államtitkár, hogy átküldte Önöknek a szükséges törvénymódosítási javaslatot.
A lassan 10 éves
mulasztás által okozott károkra azonban a bírósági utat javasolta
Törvénymódosítással
helyrehozni a törvénytelenséget?
-
nem tudni, mikor is vette „gondjaiba”
az NFA a területet,
-
nem tudni, miért,
-
nem tudni, miyen koncepció szerint
adták oda cégeknek, akik természetesen arra sem jártak, csak a támogatást
vették fel.
Tehát: itt is olyan
területekről lehet szó, mint amelyekre felvett földalapú támogatás miatt már
kirobbant a botrány, nyomoznak is?
Erre enged
következtetni az az NFA-tól származó azonnali intézkedés, mely az ügy kipattanása
pillanatában felhívta a mostani „Kedvezményezettet”, hogy azonnal szántsa fel a
területet.
A területet ugyanis
2005-ig a tulajdonosok használták, 2006-ban derült ki, hogy azt már valaki
„használja”, de ténylegesen Gál Ferenc Bábonymegyeri lakos használta 2013-ig –
addig, amíg Ágh János parancsra nem szántotta fel.
Ismét megkérdezendő
ebben az ügyben is, mit is tud a falugazdász, az MVH, kik azok, akik támogatásokat
vesznek fel NFA-hoz rendezett földekre, magántulajdonokra?
Mindezek állhatnak
ennek a „rendezésnek” is az útjában?
Valóban nincs mód a
törvényesség helyreállítására?
Teljesen nyilvánvaló,
hogy a VM ebben az ügyben –sem – teszi a dolgát.
Ezért fordultunk Önhöz,
11 idős, bábonymegyeri lakos képviseletében, akik azt hitték, hogyha már
földönfutók lettek, akkor legalább némi kárpótlás jár nekik is.
Jár? Vagy nem?
Egyesületünk is
szeretné tudni, milyen erős ez a demokrácia?
Tisztelettel
Tamási
Béláné
Összefogás a Magyar Földért és Vidékért Egyesület képviseletében
Második levél
Állampolgári
Jogok Biztosa
Székesfehérvár, 2014. március 31.
Tisztelt
Biztos Úr!
Egyesületünk levélben kérte segítségét abban, hogy a
megalakult és alakítandó Gazdatanácsok legyenek a földbizottságok gerincei,
mivel 5 éve helyben lakó, legalább 5 éve ott gazdálkodó természetes személyek
alkothatják tagságukat – és minden, e feltételeknek megfelelő gazda jogosult a
Tanács tagságára.
Erre a kérésünkre sem kaptunk választ.
Most azonban úgy gondoljuk, hogy a jelen helyzet mellett már az
Ön hivatala sem mehet el anélkül, hogy felhívja az illetékeseket a megfelelő
jogi lépések megtételére: már szinte minden mezőgazdasággal foglalkozó fórum
leírta, hogy nem jelent meg a Miniszter rendelete a Földbizottságok
alakításáról, „a gazdák verik az asztal, a jegyzők sápadoznak”
A Földhivatal ugyan közzétette a honlapján, hogy be kell
jelentkezni földművesnek, erről adnak igazolást, ezzel el kell menni a
jegyzőhöz, aki ennek az igazolásnak birtokában tudja meg, hogy kik azok, akik
jogosultak a földbizottság alakítására.
A falugazdászok „természetesen” nem kapták feladatul, hogy erre
hívják fel a gazdákat, akik ilyenkor már nem nézegetik a Földhivatal honlapját,
hogy mi van ott, hanem teszik a dolgukat a földeken. A falugazdászoknak ez a
regisztráció alapvető feladata lenne, ha eredeti helyükön végeznék hatósági
feladataikat.
Egyébként kinek juthat ilyen eszébe, hogy a Földhivatal
vezesse ezt a nyilvántartást?
Nincs erre elég Hivatal? És nincs erre elég nyilvántartás?
Most, hogy a törvénytelenül alakult – és emiatt így is működő
– agrárkamarához kerültek a falugazdászok, világos, hogy nem szólnak a
gazdáknak. A kamara elnöke már jelezte is, hogy eljött az ő idejük, majd az –
ugyancsak teljesen törvénytelenül, sok helyütt titkosan, titokban összehívott
és alakított – agrárgazdasági bizottságok javaslatára a megyei agrárkamara
fogja a Földbizottság munkáját végezni.
Lehetett tudni, hogy így lesz!
De Egyesületünk tagsága ügy gondolja – még mindig –, hogy
jogállamban élünk.
A Gazdatanácsok az európai jogszokásoknak megfelelő, nyitott szerveződések,
csak maguk a gazdák határozhatják meg döntéseiket – a jogszabályi kereteken
belül - tehát mindenben megfelelnek, és csak ők felelnek meg annak a
követelménynek, melyet a törvény előír a földbizottságok feladatául.
Ebbe természetesen bele kell tartoznia az állam kezelésében
lévő, az adott közigazgatási területhez tartozó földek - bármilyen formában
történő hasznosításának is.
Itt újabb törvénytelenségre kell felhívni az Ön figyelmét, az
állami tulajdon a polgároké, tiszta és világos körülmények között lehet csak
ezeket hasznosítani, nyitott pályázatokkal, mindenki által megismerhető
szerződésekkel. Szánalmas, de teljesen törvénytelen az NFA indoklása, hogy
mindenkinek joga van a titkossághoz, aki ilyen földet hasznosít.
Nincs joga: aki állami tulajdont kíván kezelni, hasznosítani,
annak ki kell lépnie a nyilvánosság elé. Aki erre nem hajlandó, az ne kezeljen
közös tulajdont! Nem kötelező!
Kérjük Önt, tegye meg a szükséges lépéseket az önrendelkezés
– mint európai alapjog –, valamint a törvényesség maradéktalan helyreállítására.
Tisztelettel:
Összefogás a Magyar Földért
és Vidékért Egyesület
– Gazdatanácsok Szövetsége
– Gazdatanácsok Szövetsége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése