A bábonymegyerieket az NFA-s Ágh is lehúzza

Kárpótlásként kapták, az állam most másnak adta a földjüket

2013. szeptember 27. 07:40, Fónai Imre forrás: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/karpotlaskent-kaptak-az-allam-most-masnak-adta-a-foldjuket-517742

 

Nem csak Gál és Horváth gazda maradt föld nélkül Bábonymegyeren: Paksi István annak a tizenegy embernek a szószólója, akik tizenöt évig abban a tudatban művelték földjüket, hogy az az ő jogos jussuk a pélpusztai állami gazdaság megszűntét követő kárpótlás nyomán. 

 

Azt a tizenkét hektárt azonban tavaly előbb kényszerhasznosításba adta a nemzeti földalapkezelő Ágh János helyi nagygazdának, majd a terület idén a földbérlet-pályázaton egy lajoskomáromi kft.-hez került. Paksi Istvánék ügye megjárt számos hivatalt, az ombudsmanét is, legutóbb Navracsics Tibor miniszternek írtak.

 

– Több mint százan érintettek: annak idején a megszűnő pélpusztai állami gazdaság dolgozóiként húsz-húsz aranykorona értékű földet kaptunk végkielégítésként – eleveníti fel a tizenegyek szószólója, a bábonymegyeri Paksi István. – Mi tizenegyen itt a bábonyi határban, som-daránypusztai területen, a Fejér megyei kárrendezési hivatal kijelölése nyomán. Csak ezzel támadt később probléma, a többi egykori dolgozó azóta is műveli földjeit, tőlünk azonban elvették, pontosabban el akarják venni, de nem hagyjuk. Tizenöt évig abban a tudatban műveltük, hogy a miénk. Akkor azonban megjelent egy úr, a Pandora Kft.-re hivatkozott és azt állította, ő vette bérbe a területet. Elővettük a papírjainkat, végül szerencsére nem szántotta ki a lucernánkat. Közben szóltam a helyben gazdálkodó Gál Ferencnek, hogy kaszálja le nyugodtan a marháinak, bérleti díjat sem kértem tőle, mi sem firtattuk soha, hogy jár-e támogatás a föld után, nem abból akartunk megélni. Kis idő múlva aztán egy újabb bérlő jelentkezett, ezúttal a Kapos Agro Kft. állította, hogy bérbe vette a területünket az állami földalapkezelő szervezettől. A képviselője azonban azt mondta, „túrjátok csak, szántsátok csak, mi úgysem foglalkozunk ilyen kis darabokkal”. 

 

Paksi Istvánék ekkor kezdtek el hivatalról hivatalra járni. – A siófoki és a megyei földhivatal is elutasított bennünket, arra hivatkozva: a tulajdonjog nem lett átvezetve a nevünkre, mert nem lett becsatolva annak idején az érintettek, az egykori dolgozók névsora – így a szószóló. – A megyei földalapkezelő akkori vezetője azt tanácsolta, forduljunk bírósághoz, de nincs nekünk annyi pénzünk. Egy ügyvédet azért fogadtam, ő is fordult több helyre, a pélpusztai gazdaság jogutódjának  ügyvezetője még tulajdonjog-bejegyzési kérelmet is írt és új megosztási vázrajzot is készített (nem értem persze, hogy ez miért kell, hiszen osztatlan közös tulajdonról van szó), de ezt sem fogadta el a földhivatal. Angol tulajdonosa volt egyébként ekkor a pélpusztai kft.-nek, aki minden régi, a kárpótlással kapcsolatos iratot eltüzelt. Sebestyén Róbert, a nemzeti földalapkezelő (NFA) elnöke pedig azt válaszolta az ügyvéd levelére: a terület az államé, de bírósághoz fordulhatunk.

 

„Azért nem tudták bejegyezni a tulajdonjogot, mert a földkiosztási könyv és a földkiadásban érintett személyek névsora nem került összekapcsolásra, s az állami gazdaság, illetve jogutódja többszöri hiánypótlási felszólítás ellenére sem pótolta a hiányosságot” – ezt a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal írta a gazdáknak, hozzátéve: „a kft. iratanyagaiban fellelhető igazoló dokumentumok tudják elősegíteni a tulajdonjogi bejegyzést”. Mely iratokat Paksi István szerint az „angol eltüzelt”. A kör tehát bezárult? – Itt vannak a kért iratok a kezemben, egy korábbi bábonymegyeri földhivatali dolgozó meg még azt is megmondta, melyik polcon vannak a földhivatalban – állítja a bábonyi gazda. – Mégis csak dobálnak bennünket ide-oda, senki sem mer, vagy akar lépni. Szabó Máté ombudsman is csak annyit írt vissza, hogy az igényünk polgári perben érvényesíthető. Próbálkoztunk azzal is érvelni, hogy ha tizenöt évig műveltük, akkor az már nem számít-e elbirtoklásnak, de az NFA elnöke csak azt hajtogatta: tulajdonjogunkat nem áll módjában elismerni, egyébként is, azonnali hatállyal hagyjunk fel az ingatlan birtoklásával.

 

Ami mára meg is történt. A tizenkét hektárt előbb Ágh János, a Gál és Horváth gazda ügyében is gyakran emlegetett helyi nagygazda kapta kényszerhasználatba a földalapkezelőtől, majd az állami földhaszonbérleti pályázaton egy lajoskomáromi kft. jutott hozzá. Paksi István nemrég Tamási Bélánéval, az Összefogás a Magyar Földért és a Vidékért Egyesület képviselőjével járt a földhivatalban, mely azonban megint csak azt tudta írni nekik: a tulajdonjog akkor bejegyezhető, ha átvezetésre alkalmas okiratot nyújtanak be. „A földhivatal az 1994-ben indult eljárás során jogszabálysértést nem követett el” – így a válaszlevél, mely azzal végződik: „Tájékoztatom, hogy gyakorlatunkban előfordultak a fentiekhez hasonló ügyek, melyekben bíróság járt el a tulajdonjog rendezése végett”. Aligha maradt hát más Paksiéknak, mint a bírósági per, a napokban azért még Navracsics Tibor igazságügyi miniszternek is írtak, hátha...

A csövesek meg a Wartburger álomautó, avagy a földügyek rendben vannak 

Az ügy közben egyre nagyobb port ver fel Bábonymegyeren, már csak azért is, mert sokak szerint összefügg Gál és Horváth gazda ügyeivel. A Facebook-on egy bejegyzés élesen támadja a föd nélkül maradt gazdákat. „Mint Gyurcsány Feri, hazudnak a médiában reggel, délben, este. Látja a világ, miféle emberek laknak Bábonymegyeren. Látják, három gonosz ember milyen károkat okoz a nyugodt közösségnek. Állításuk szerint 18 éve gazdálkodnak. Hol? Mit tudnak megmutatni? Paksi Pityu titkár sok munkahelyen járt már. Mért nem jó sehol? Földjét eladta, pár gépe a posta udvarán hánykódik, vagy elcserélte Wartburger kódjelű álomautójára. Megette kenyere javát és ennyire futotta. Gál Feri 18 év alatt mit adott a falunak cserébe azért hogy befogadták, szagolták a trágyát, hallhatták a disznaik visítását? Horváth miből fejleszt? Az a bontott tégla, amit nyert a boltos nénitől. Ágh úr: mindig segíti a falut, télen-nyáron saját gépeivel, falunapra ad, templomot ment meg a pusztulástól. Láttátok az évek alatt. Ő vitte valamire...A földügyek rendben vannak. Mért lázadnak a csövesek? Az elmúlt évtizedekben minden terményt, bálát, fát, el tudtak lopni, most, hogy másé a jog a kezelésre, ez megszűnt...”

– Szegények vagyunk, nekünk csak ennyire futotta – reagál az „ismeretlen szerző” soraira Paksi István. – A szüleim korán meghaltak, de négy gyereket tisztességgel fölneveltem. Igaz, hogy nem tudtam hozzáférni soha olyan lehetőségekhez, amikből mások meggazdagodtak. De én legalább nyugodtan alszom. Postai kézbesítő vagyok, 37 ezret keresek vele, meg lehet nézni a munkakönyvemet, mindig dolgoztam: akár a téesznél, akár a Sefagnál, akár Pélpusztán. Mi csak a földünket akarjuk, nem hiszem, hogy mi tennénk tönkre a mezőgazdaságot, az országot. Hát nem látják, hogy olyan szegénység van, amilyen tán sose volt? Van traktorom, meg szoktam művelni a falusi kerteket, de már nem hívnak, sok helyütt csak gaz nő, mert nincs pénz. Állatok is alig vannak már a községben. Nem bánom én, ha egyesek ezerhektárszám kapják a földeket, csak közben a szegény embernek is jusson valami kevés.

------------ eddig a cikk ------------------

Az "ághfalvai" Őszi Határszemle bebizonyította; a bábonymegyerieket az NFA-n túl és innen még az Ágh is lehúzza!

Gazdatanácsok Szövetsége titkársága

Bábonymegyeri történet felvételei márciustól szeptemberig