Kárpótlásként kapták, az állam most másnak adta a földjüket
Nem csak Gál és Horváth gazda maradt föld nélkül
Bábonymegyeren: Paksi István annak a tizenegy embernek a szószólója,
akik tizenöt évig abban a tudatban művelték földjüket, hogy az az ő
jogos jussuk a pélpusztai állami gazdaság megszűntét követő kárpótlás
nyomán.
Azt a tizenkét hektárt azonban tavaly előbb kényszerhasznosításba adta a nemzeti földalapkezelő Ágh János helyi nagygazdának, majd a terület idén a földbérlet-pályázaton egy lajoskomáromi kft.-hez került. Paksi Istvánék ügye megjárt számos hivatalt, az ombudsmanét is, legutóbb Navracsics Tibor miniszternek írtak.
– Több mint százan érintettek: annak
idején a megszűnő pélpusztai állami gazdaság dolgozóiként húsz-húsz
aranykorona értékű földet kaptunk végkielégítésként – eleveníti fel a
tizenegyek szószólója, a bábonymegyeri Paksi István. –
Mi tizenegyen itt a bábonyi határban, som-daránypusztai területen, a
Fejér megyei kárrendezési hivatal kijelölése nyomán. Csak ezzel támadt
később probléma, a többi egykori dolgozó azóta is műveli földjeit,
tőlünk azonban elvették, pontosabban el akarják venni, de nem hagyjuk.
Tizenöt évig abban a tudatban műveltük, hogy a miénk. Akkor azonban
megjelent egy úr, a Pandora Kft.-re hivatkozott és azt állította, ő
vette bérbe a területet. Elővettük a papírjainkat, végül szerencsére nem
szántotta ki a lucernánkat. Közben szóltam a helyben gazdálkodó Gál Ferencnek,
hogy kaszálja le nyugodtan a marháinak, bérleti díjat sem kértem tőle,
mi sem firtattuk soha, hogy jár-e támogatás a föld után, nem abból
akartunk megélni. Kis idő múlva aztán egy újabb bérlő jelentkezett,
ezúttal a Kapos Agro Kft. állította, hogy bérbe vette a területünket az
állami földalapkezelő szervezettől. A képviselője azonban azt mondta,
„túrjátok csak, szántsátok csak, mi úgysem foglalkozunk ilyen kis
darabokkal”.
Paksi Istvánék ekkor kezdtek el
hivatalról hivatalra járni. – A siófoki és a megyei földhivatal is
elutasított bennünket, arra hivatkozva: a tulajdonjog nem lett átvezetve
a nevünkre, mert nem lett becsatolva annak idején az érintettek, az
egykori dolgozók névsora – így a szószóló. – A megyei földalapkezelő
akkori vezetője azt tanácsolta, forduljunk bírósághoz, de nincs nekünk
annyi pénzünk. Egy ügyvédet azért fogadtam, ő is fordult több helyre, a
pélpusztai gazdaság jogutódjának ügyvezetője még tulajdonjog-bejegyzési
kérelmet is írt és új megosztási vázrajzot is készített (nem értem
persze, hogy ez miért kell, hiszen osztatlan közös tulajdonról van szó),
de ezt sem fogadta el a földhivatal. Angol tulajdonosa volt egyébként
ekkor a pélpusztai kft.-nek, aki minden régi, a kárpótlással kapcsolatos
iratot eltüzelt. Sebestyén Róbert, a nemzeti
földalapkezelő (NFA) elnöke pedig azt válaszolta az ügyvéd levelére: a
terület az államé, de bírósághoz fordulhatunk.
„Azért nem tudták
bejegyezni a tulajdonjogot, mert a földkiosztási könyv és a
földkiadásban érintett személyek névsora nem került összekapcsolásra, s
az állami gazdaság, illetve jogutódja többszöri hiánypótlási felszólítás
ellenére sem pótolta a hiányosságot” – ezt a Közigazgatási és
Igazságügyi Hivatal írta a gazdáknak, hozzátéve: „a kft. iratanyagaiban
fellelhető igazoló dokumentumok tudják elősegíteni a tulajdonjogi
bejegyzést”. Mely iratokat Paksi István szerint az
„angol eltüzelt”. A kör tehát bezárult? – Itt vannak a kért iratok a
kezemben, egy korábbi bábonymegyeri földhivatali dolgozó meg még azt is
megmondta, melyik polcon vannak a földhivatalban – állítja a bábonyi
gazda. – Mégis csak dobálnak bennünket ide-oda, senki sem mer, vagy akar
lépni. Szabó Máté ombudsman is csak annyit írt vissza, hogy az igényünk
polgári perben érvényesíthető. Próbálkoztunk azzal is érvelni, hogy ha
tizenöt évig műveltük, akkor az már nem számít-e elbirtoklásnak, de az
NFA elnöke csak azt hajtogatta: tulajdonjogunkat nem áll módjában
elismerni, egyébként is, azonnali hatállyal hagyjunk fel az ingatlan
birtoklásával.
Ami mára meg is történt. A tizenkét hektárt előbb Ágh János,
a Gál és Horváth gazda ügyében is gyakran emlegetett helyi nagygazda
kapta kényszerhasználatba a földalapkezelőtől, majd az állami
földhaszonbérleti pályázaton egy lajoskomáromi kft. jutott hozzá. Paksi István nemrég Tamási Bélánéval,
az Összefogás a Magyar Földért és a Vidékért Egyesület képviselőjével
járt a földhivatalban, mely azonban megint csak azt tudta írni nekik: a
tulajdonjog akkor bejegyezhető, ha átvezetésre alkalmas okiratot
nyújtanak be. „A földhivatal az 1994-ben indult eljárás során
jogszabálysértést nem követett el” – így a válaszlevél, mely azzal
végződik: „Tájékoztatom, hogy gyakorlatunkban előfordultak a fentiekhez
hasonló ügyek, melyekben bíróság járt el a tulajdonjog rendezése
végett”. Aligha maradt hát más Paksiéknak, mint a bírósági per, a
napokban azért még Navracsics Tibor igazságügyi miniszternek is írtak, hátha...
A csövesek meg a Wartburger álomautó, avagy a földügyek rendben vannak
Az ügy közben egyre nagyobb port ver fel Bábonymegyeren, már csak azért is, mert sokak szerint összefügg Gál és Horváth gazda ügyeivel.
A Facebook-on egy bejegyzés élesen támadja a föd nélkül maradt
gazdákat. „Mint Gyurcsány Feri, hazudnak a médiában reggel, délben,
este. Látja a világ, miféle emberek laknak Bábonymegyeren. Látják, három
gonosz ember milyen károkat okoz a nyugodt közösségnek. Állításuk
szerint 18 éve gazdálkodnak. Hol? Mit tudnak megmutatni? Paksi Pityu
titkár sok munkahelyen járt már. Mért nem jó sehol? Földjét eladta, pár
gépe a posta udvarán hánykódik, vagy elcserélte Wartburger kódjelű
álomautójára. Megette kenyere javát és ennyire futotta. Gál Feri 18 év alatt
mit adott a falunak cserébe azért hogy befogadták, szagolták a trágyát,
hallhatták a disznaik visítását? Horváth miből fejleszt? Az a bontott
tégla, amit nyert a boltos nénitől. Ágh úr: mindig segíti a falut,
télen-nyáron saját gépeivel, falunapra ad, templomot ment meg a
pusztulástól. Láttátok az évek alatt. Ő vitte valamire...A földügyek
rendben vannak. Mért lázadnak a csövesek? Az elmúlt évtizedekben minden
terményt, bálát, fát, el tudtak lopni, most, hogy másé a jog a
kezelésre, ez megszűnt...”
– Szegények vagyunk, nekünk csak ennyire futotta – reagál az „ismeretlen szerző” soraira Paksi István.
– A szüleim korán meghaltak, de négy gyereket tisztességgel
fölneveltem. Igaz, hogy nem tudtam hozzáférni soha olyan lehetőségekhez,
amikből mások meggazdagodtak. De én legalább nyugodtan alszom. Postai
kézbesítő vagyok, 37 ezret keresek vele, meg lehet nézni a
munkakönyvemet, mindig dolgoztam: akár a téesznél, akár a Sefagnál, akár
Pélpusztán. Mi csak a földünket akarjuk, nem hiszem, hogy mi tennénk
tönkre a mezőgazdaságot, az országot. Hát nem látják, hogy olyan
szegénység van, amilyen tán sose volt? Van traktorom, meg szoktam
művelni a falusi kerteket, de már nem hívnak, sok helyütt csak gaz nő,
mert nincs pénz. Állatok is alig vannak már a községben. Nem bánom én,
ha egyesek ezerhektárszám kapják a földeket, csak közben a
szegény embernek is jusson valami kevés.
------------ eddig a cikk ------------------
Az "ághfalvai" Őszi Határszemle bebizonyította; a bábonymegyerieket az NFA-n túl és innen még az Ágh is lehúzza!
Gazdatanácsok Szövetsége titkársága
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése