Nagy nap ez a mai. Dunántúli, konkrétan
bábonymegyeri riportunkban szó esik egy igen tehetséges kölökről és
félalbínó apjáról, háztájiba vett református templomról, Karolináról és
Roburról, akasztófáról, mezőre temetett juhászról. Novicsentó
ablakokon át nézzük a feudálisodó magyar rögvalót.
.jpg) |
| Fotók: Neményi Márton |
Félrehúzza a tehén farkát, úgy törli, dörzsöli le ronggyal a
véres szarcsimbókokat. Fertőtlenítőt spriccel a sebre, hagyja, hadd
hasson a szer, töröl, megint spriccel, töröl, spricc. Karola, ő a marha,
rúgkapál, menekülne, de a rácsos ketrecben, ahová vájdlingnyi darával
csalta be a gazda, se előre, se hátra. Tamás félredobja a rongyot,
kezében csipesz – amilyennel polgáribb helyen asszonyok szedik a
szemöldöküket –, kikelt petékre, „csontikra” vadászik vele. Egyet sem
lel, úgy tetszik, eredményes volt a tegnap egyszer már abszolvált
háziműtét. Záróaktusként zöldeslila oldat kerül elő, abból pumpál a
„felületre”, olyan a szaga az orvosságnak, menekül tőle minden rovar.